Alulról
Új vezetőséget választott a MOHOSZ. Összeállt egy
fotóra néhány félszeg/délceg (ki hogyan…) úriember, ezt a képet nézegethetjük
mi pecások. Hogy egyébként ez a változás ténylegesen mit jelent? Fogalmam
sincs.
A „fogalmam sincs” jól jellemzi kettőnk –
a MOHOSZ és én – kapcsolatát. Mert bár 30 évnél is régebben horgászom, de
tényleg fogalmam sincs, hogy mit is csinál ez az általam pénzelt szervezet.
Mondjuk, pénzelek én úgy sok mindent és mindenkit, hogy nem is tudok róla, ez
ebben az országban haladó hagyomány. Ennek ellenére nem biztos, hogy az én
szegénységi bizonyítványom az, hogy nem ismerem a legfőbb horgász-„érdekvédő”
szervezet tevékenységét.
Nem vagyok abban a helyzetben, hogy elmondjam, milyen ma a MOHOSZ, de azt el tudom mondani, hogy innen alulról milyennek látszik. A MOHOSZ az átlag
horgász számára egy távoli izé. Egy megfoghatatlan valami, ami pénzt szed be
tőle, de hogy mire költi, egyáltalán mit csinál, arról fogalma sincs. Öltönyös öregembereket
lát, akik időnként beleszólnak a dolgokba, akik ott vannak, ahol a fontos
dolgok dőlnek el, de nem igazán tudja, hogy ki küldte oda őket és ott mit
mondanak. Egy horgászújságot ismer, ami olcsó (az ő pénzéből, persze), s amiben
a huszonegyedik század technikái keverednek a hetvenes évek termelői
tudósításainak stílusában írott sorokkal.
A struktúra még mindig „mozgalmi”, pedig a bázis
már régen nem úgy épül fel, mint amikor ez a rend kialakult. Az alapegység ma
is az egyesület, ami évtizedekkel ezelőtt még valódi közösségi tér volt, mozgalmas,
élettel teli hely. Ma a pecások többsége – ha tehetné – a sarki vegyesboltban
vásárolná meg horgászengedélyt, a kenyérrel és a felvágottal együtt. Nem
mondom, hogy ez jó, de azt igen, hogy ez a realitás. Az egyesület nem közösségi
tér már, sokkal inkább egy kicsi, zárt egység, ami sokak számára csupán
adminisztratív funkciókat lát el. (Tisztelet a létező, bár attól tartok nem túl
gyakori kivételnek!) Ha a horgászat érdekképviselete ezen egyesületektől indulva
jut el a döntéshozókig, akkor attól tartok, a többséget ma már nem képviseli senki.
Vizek százait kezelik az egyesületek. Ez értékes jog és komoly felelősség. Egy szakma. A többség - ide értve engem is - vajmi keveset tud erről. Nincs idő, nincs lehetőség ezzel foglalkozni. A "Ha érdekel, ha fontos neked, nézz utána magad" érvelés jól hangzik, de nem helyénvaló. Szívesen leírom egyszer, hogy miért, de ez túlmutat a jelen bejegyzés keretein. Bízni lehet csak benne, hogy akik csinálják, azok jól teszik. A vizek partján járva sok csalódás ér.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése