Három és fél óra


Hosszú, horgászat nélkül eltelt hetek után ennyi jutott ma. De megérte, mert remekül szórakoztam. A Duna közel öt méter Budapestnél, így azok a helyek, melyeket többé-kevésbé ismerni vagyok szerencsés, meghorgászhatatlanok. Maradt az RSD. Este még nem tudtam, hova indulok majd, így inkább két pickert pakoltam a botzsákba, azzal bárhol elboldogulok.


Az óra reggel ötre volt beállítva. Felébredtem ugyan, de csak annyira, hogy meggyőződjek róla: Az kizárt, hogy felkeljek! A következő próbálkozást nyolc körül abszolváltam, immár több sikerrel. Bekúsztam a kádba, még ébredeztem kicsit. Aztán uzsgyi… Útközben volt egy harmadik típusú találkozásom. Földönkívüli volt az illető (ez egész biztos) és egy öreg Fiat Bravot vezetett. A taksonyi elágazásnál kanyarodott elém. Néhány erős kormánymozdulattal úrrá lett a félelmetesen imbolygó autón, majd az anyósülésen ülő barátnője (feltételezem) egy taknyos zsebkendőt hajított ki az ablakon. Néhány unalmas kilométer megtétele után épp a kanyar közepén unta meg az előtte haladó kocsi tempóját és kivágott előzni. A szemben érkező Passat sofőrjének lélekjelenlétén múlott csupán, hogy tovább mehettem horgászni és nem egy ocsmány balesetnél kellett segédkeznem a mentésben.

Teljes komfort

Fél tizenegy volt, amikor elkezdtem végre a pecát. Mellettem Lajosék szép keszegeket fogdostak bolognaival, én pickerrel láttam neki, lévén az volt nálam. A 0,18-as főzsinóron egy rövid gubancgátló csúszott, melyen egy nagy befogadóképességű. 20 grammos kosár fityegett. A 60 centi hosszú, 0,14-es előkezsinóron először 14-es, később 12-es Gamakatsu cipelt magával két-három csontit. Rápróbáltam a konzervkukoricára is, de arra alig volt érdeklődés. Édes, földdel nehezített, magokkal bőven bélelt etetőanyagot használtam.

Az első hal

Aztán kicsit nőtt a méret

Az első órában inkább az apróbb keszegek látogattak. 3-4 perces időközönként dobtam friss töltetet nekik, úgy minden másodikra akadt halam is. Leginkább karikák, de akadt kisebb dévér, egy bodorka, sőt, a süllyedő csontikat még egy vezérküsz is megkívánta egy alkalommal. Nem volt ez rossz, de ami eztán következett, az igazán remeknek mondható. Lajosék dél körül pakoltak, mentek én pedig távoztukkal együtt belekezdtem egy pörgős kis keszegezésbe.

Átlagos

Ez is

Vezérküsz

A sort egy darabos dévér nyitotta. A kapás ugyanazzal az ideges spiccráncigálással kezdődött, mint előtte már oly sokszor, de határozott húzással folytatódott. A háromméteres pálca a bevágás után ívben maradt, a nyálkás zsákmány pedig lustákat rúgott, nem úgy rázta magát, mint elődei. Mintegy varázsütésre megtelt előttem élettel a pálya, minden dobást halra váltottam a következő két órában. A bedobás után két perc volt a maximum, amennyit a horgon lévő csontik békében tölthettek a fenéken, de inkább előbb húzta el valami.

Aztán egyszer csak...

Szebbecske

Karika, karika, dévér. Karika, karika, dévér. Karika, karika, mi ez?!? Süllőcske. Nocsak! Megörültem neki. Horogszabadítás után küldtem is vissza rögvest, néhány bitet tartottam csak meg belőle, mint ma az összes zsákmányból. Remekül pörgött a peca, remekül telt az idő.

Hoppá

Aztán megint...

Mindeközben egy népes kacsacsaláddal osztoztam a köveken. A kismadarak hangos sipákolás közepette jobbra-balra cikáztak előttem. Nem zavarta őket semmi, átgyalogoltak a zsinóromon, a parttól úgy 8-10 méterre csobbanó etetőkosarat pedig mindenképp meg akarták szerezni. Szerencsére nem jártak sikerrel…

Átjáróház

Nem vagyok egy amolyan keszegezős fajta, korábban többre becsültem a darabosabb zsákmányt. De mostanában egyre nagyobb kedvvel űzöm ezt is. A mai peca pedig annyira jól esett, hogy még! Kiváló szórakozás volt. Holnap is rápróbálok.


Keszegezni jó!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések