2017. december 1., péntek

Tervek


Számomra erősen közeledik az igazi szobapeca időszaka. Persze amíg a vizek be nem fagynak, egy-egy rendes peca is jut talán, de a december-január nagyobbrészt a felszerelések rendbetételével, vagy csak a szobában való pakolászásukkal telik. És a tervek szövögetésével...

Mert vannak ám tervek a következő idényre! Az egyik ilyen például az, hogy a tavi pecáim során szeretném az etetési "fegyvertáramat" bővíteni. Éveken keresztül a feederes pecák alapozó etetését csúzlival végeztem. Az utóbbi időben, ha csinálok alapot, akkor azt leginkább kosárral teszem. Így sokkal pontosabban tudom az etetést elkészíteni. Vannak azonban olyan esetek, amikor azt látom, hogy a szemessel való alapozás a leginkább hatékony. Ez megoldható kosárral is, bár elég munkás. Ha nagyobb mennyiség kell, a legjobb megoldás a spomb. Sok anyag juttatható be vele, nagyon pontos (össze kell húzni a spombos és a feederes szereléket, ennyi). További előnye, hogy akár komoly távolságra is tudja mindezt, olyan távolságra biztos, amilyen távot a feederrel pontosan meg tudok horgászni. Nem volt hozzá eddig eszközöm, de most két régebbi feederbotom eladásából összejött annyi pénz, hogy egy spombos szettet be tudtam szerezni. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz jó, hatékony, nagyon várom már az első dobásokat vele!


Vannak olyan esetek, amikor rosszul döntök. A korábbi években elég sokat horgásztam jerkcsalikkal, aztán egyre kevesebbszer kerültek elő a dobozokból. A pergetés úgy általában háttérbe szorult kicsit, a dunai feederezés az év nagy részében elvitte a showt. Először eladtam a nagyméretű jerkeket, aztán tavaly tavasszal az utolsó olyan casting kombómat is, amivel ezeket a csalikat dobáltam. Maradt két dobozra való kis- és közepes jerkcsalim a szekrény alján. Most ősszel aztán azon vettem észre magam, hogy egyre többet nézegetem megint őket. Sajnos a peremfutó orsóval szerelt botjaimmal nem tudom őket megfelelően mozgatni. Mostanra megérett bennem, hogy tavaszra mégiscsak be kéne ezeket a wobblereket vetni a csukák ellen. Keresek rá valami pénztárcabarát megoldást...


Update: Időközben visszakerült hozzám a tavaly eladott jerkes kombó botja. Hálás köszönet érte Golyónak, aki anno megvette tőlem, de mert az elmúlt másfél évben nem használta, ezért készséggel vissza is adta nekem. Nem egy high end pálca, de amire nekem kell, évi 4-5-6 alkalommal, arra tökéletes. Tök jó, örülök. Lövök rá egy nem túl drága orsót és tavasszal jerkelünk majd együtt csukára...


Éveken keresztül a nádi pontyozásról szólt a nyaram. Sokat horgásztam a nádban, fogtam is halat szépen. Volt saját csónakom az RSD-n, azzal kergettem a halakat. Cikkeket írtam erről a pecáról. Az évek múltával aztán elkopott kicsit ez a dolog. Annyira, hogy volt egy olyan év is, amikor egyáltalán nem jártam a nádnál. A ladikot elajándékoztam (bár Gábor barátomnál van, szóval beleülhetek majd újra, ha úgy alakul), tavaly mindössze kétszer horgásztam feltolós úszókkal. Idén kicsit jobb volt a helyzet, ráadásul a mártoni nádasokban ez az év kifejezetten eredményes volt, remekül fogtak az itteni pecások. Még nekem is kijutott néhány hal. Annyira megérintett megint a nádi peca varázslatos hangulata, hogy jövőre megint szeretnék kicsit többet horgászni így. Nem lesz ez már olyan, mint a kétezres évek elején volt, de néhány emlékezetes nap talán megadatik majd ismét.

Attól tartok, hogy az előttem álló téli esték tovább növelik majd a jövő évi tervek számát. De sebaj, mert szeretek mindent, ami peca. Ezt is. Jó tervezgetést nektek is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése